A fasizmus napjainkra egy politikai szitokszóvá vált. Bármilyen vitában remekül alkalmazható, ha nem értünk egyet vitapartnerünkkel, és kifogytunk az érvelésből nyugodtan előlehet venni a náci kártyát, lecsapni az asztalra, és örülhetünk, mint majom a farkának, hogy megnyertük a vitát. Ez előszokott fordulni csak személyes eszmecserék során is, de még nagyobb baj amikor a fasiszta megbélyegzés már a normális közéleti vitákat is megbénítja. Mindenki dobálózik, és dobálózott ezzel a szóval (gondoljunk a „szocializmus” időszakára), úgy hogy a valódi jelentésével nincsenek is tisztában. Ez a szitokszóvá válás teljesen átformálta a fasizmus igazi jelentését. Ebben az irományba megpróbálom lerántani a leplet erről az értelmét vesztett szóról. Mi is az a fasizmus? Mit jelent ez a szó? Mik a jellemzői? Szélsőjobboldali-e a fasizmus? Tartsatok velem.

A fasizmus szó eredete és jelképe

 Olvasóim bizonyára tisztában vannak vele, hogy az első fasiszta mozgalom az olasz Benito Mussolini nevéhez köthető. A fasizmus szó tehet olasz, pontosabban szólva latin eredetű. Mussolini nagy büszkeséggel tekintett a Római Birodalom régi dicsőségére, így nem meglepő, hogy ideológiájának elnevezését is ebből a korból kölcsönözte. 

  Benito Mussolini, az első fasiszta mozgalom alapítója

Az olasz eredeti fascismo szó a latin fasces szóból származik. A fasces, egy fejsze köré kötött vesszőnyaláb, az ókori római magisztrátus jelképe volt és tulajdonképpen az „egységben az erő” elvét szimbolizálta. Mussolini ezt a hatalmi jelképet választotta mozgalmának jelképéül. Jelentést is hordozott magában: a nyalábba fogott vesszők a közösség erejét szimbolizálták az egyénnel szemben, a közéjük tűzött bárd pedig egyszerre volt vallásos és politikai szimbólum. Más országok fasiszta mozgalmai hasonló jelképeket választottak maguknak. A spanyol Falange jelvényén például öt nyílvesszőt fogott egybe egy járom.

A fasces, az olasz fasizmus jelképe

A fasizmus általános jellemzői

Rendben most már tudjuk, hogy honnan ered a szó, és az olasz fasiszták jelképét is megismertük ezáltal. De mik is a fasizmus jellemzői? Hogyan lehet a fasizmust meghatározni? Nos, ez nem egy egyszerű dolog, a történészek között mai napig vita van erről, sőt maga a Duce fogalmazott úgy, hogy a fasizmus nem ismer el formulákat, lényege nem az elmélet, nem valamiféle rendszer, hanem az akarat és a belőle származó politikai tett, amely magán viseli a szituációhoz alkalmazkodó taktika és intuíció bélyegét. Az olasz fasizmus után sorra jelentek meg Európa szerte az ilyen mozgalmak, mára már lassan nincs olyan térség, ahol valamilyen formában nem ütötte volna fel a fejét a történelem során egy ilyen eszme. Ezek a szervezetek nagyon sok dologban hasonlítottak egymáshoz, de fontos leszögezni, hogy minden fasiszta ideológia más-és más.

A fasizmus egy ideológiai család, azon belül pedig rengeteg fajtája alakult ki: olasz fasizmus, falangizmus, német nemzetiszocializmus, hungarizmus, rexizmus stb. Olyan, mint a kommunizmus: azon belül is van marxizmus, leninizmus, polpotizmus stb. De mindegyikben vannak bizonyos hasonlóságok, egyezések. Umberto Eco, olasz író 14 pontba foglalta össze ezeket a közös jellemvonásokat:

• hagyománykultusz, visszatérés az aranykorba, a dicső múltba nézés, mindehhez a modernizmus, a liberalizmus és felvilágosodás elvetése szükséges;
• a vallás vagy legalábbis valamilyen okkultista pótlék beemelése a nemzeti politikába;
• a cselekvés kultusza – mindegy, hogy mit lép a politikus, de ne látsszon döntésképtelennek;
• az egyet nem értés megbélyegzése, az ellenzék általános hazaárulónak minősítése, ezzel a nemzetfogalom kisajátítása;
• félelmek generálása, általában az idegengyűlölet tudatos erősítése;
• az ellenzék idegenszívűnek minősítése és minden ellenzéki kísérlet államrenddel szembeni fellépésnek titulálása;
• a külső és belső ellenség szerepének, hatalmának és céljainak felnagyítása, torzítása, amiket általában összeesküvés-elméletekkel oldanak meg, ám a kijelölt ellenség mindig kevés reális veszélyt jelent, különben fennáll a veszély, hogy visszaüt;
• „a küzdelemért él és nem az életért küzd”, a lényeg a háborús hangulat, a mozgósítás, amivel a híveket ugrásra készen lehet tartani;
• „tömegelitizmus”, azaz populista és elitista egyszerre, élen a Vezérrel;
• hősiesség kultusza;
• szexizmus, a fasiszta rendszer hangsúlyozza a „férfiasságát”, miközben a nők szerepe a családra redukálódik;
• közösségelvűség akár az egyéni szabadságjogok teljes elvetésével, ám a közösség érdekeit egy szűk kör nyilatkoztatja ki;
• a fasiszta rendszer mindig a többség akaratára hivatkozik, minden ellenérvet erővel söpör le az asztalról;
• a parlamentarizmus elvetése, mivel a többség akaratának érvényesítéséhez elegendő egy szűk uralkodó réteg, ami ismeri a tömegigényeket és ki is elégíti azokat.

Leegyszerűsítve: minden, a fasizmus eszmecsaládjába tartozó ideológia közös vonása a militarizmus, a szociális érzékenység, a korparatista, nemzeti szocialista vagy szindikalista gazdaságpolitika, a nacionalizmus, a totális, tekintélyelvű állam, az ifjúság dicsőítése, a forradalmiság és a tradicionalizmus sajátos keveréke,  az antikommunizmus, az antiliberalizmus, a hősiesség kultusza, közösségelvűség, a demokrácia elvetése, néhány esetben pedig az imperializmus is.

Jobb vagy baloldali a fasizmus?

Értekezésem végére a legnehezebb és a legvitatottabb kérdést hagytam. A kutatók a többsége a fasizmust a szélsőséges jobboldalhoz sorolják, és ehhez igazodnak a tankönyvek is, akik a fasiszta ideológiákat mind-mind szélsőjobboldaliként szokták emlegetni. Ahhoz, hogy a kérdést megfelelően kitudjuk boncolni, meg kell érteni, hogy mit jelent a jobb és a baloldal fogalma. A politikai paletta mái napig ezt a felosztást követi, és ez egészen a francia forradalomig nyúlik vissza. A forradalom idején a törvényhozó testületben-a Nemzeti Konventben-jobboldalon helyezkedtek el azok, akik a rendszert nem gyökerestül megváltoztatni, hanem csak megreformálni szerették volna. Tehát itt foglaltak helyet a monarchiát és a nemesi előjogokat (a status quót) támogató és a radikális változásokat elutasító képviselők, vagyis az ancien régime hívei. Baloldalon ültek azok, akik a rendszert gyökerestül megszerették volna változtatni, és a forradalom hívei voltak. A francia revolúciót három ideológia robbantotta ki: a liberalizmus, a szocializmus, és a nacionalizmus, ezt jelzi a forradalom jelmondata is: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!” Tehát az elnöktől balra foglaltak helyet monarchiát (és a status quót) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők, vagyis az ancien régime (régi rendszer) elvetői.

A Nemzeti Konvent

A jobb-bal felosztás leegyszerűsítve

Ez a politikai paletta a francia forradalom idején is változott, hát még a 19, 20.  század történelme során! A nacionalizmus szépen lassan átpártolt a jobboldalhoz, és mára már a liberalizmust se lehet feltétlenül baloldalinak mondani. Na, hogy ha letisztáztuk a jobb és baloldal fogalmát, akkor ideje megvilágítani azt, hogy mit jelent a szélsőjobboldali kifejezés.Ha egy jobboldali ideológia minél inkább ragaszkodik a kizárólagosan jobboldali politikához, akkor annál inkább a szélére kerül a politikai palettának. Tehát a szélsőjobboldal teljesen elutasító a társadalmi változásokkal szemben. A fasizmusra ez pedig egyáltalán nem igaz! Nem ragaszkodik kizárólagosan jobboldali értékekhez (gondoljunk csak a gazdaságpolitikájukra), és a társadalmi változásokat se veti el. Tehát a fasizmus nem szélsőjobboldali ideológia!

A politikai spektrum

Benito Mussolini 1919-ben a fasizmust úgy határozta meg, hogy ez a mozgalom küzd a jobboldal elmaradottsága és a baloldal rombolása ellen. Később így fogalmazott: Bár a jobboldalon helyezkedünk el, ülhetnénk a közép magas hegyén is... Ezeknek a szavaknak nincs állandó értelmük, függenek a helytől, időtől és korszellemtől. Nem törődünk az üres terminológiával és megvetjük azokat, akik megrémülnek ezektől a szavaktól. De idézhetnénk a Falange vezetőjét, José Antonio Primo de Rivera-t is: „A jobboldal alapvetően a fennálló struktúrák megőrzését akarja, bár azok igazságtalanok, a baloldal pedig fel akarja forgatni ezt a rendszert, akkor is, ha ezzel sok kárt okoz.”

A fasizmus tehát egyaránt tartalmaz jobboldali és baloldali elemeket is. Akkor tehát a fasizmus centrista? -kérdezheti most az olvasó. Korántsem! Bár Puzsér Róbert szeret hangosan, artikulálva beszélni, mint az a fasiszta vezetőkre volt jellemző, ennél több hasonlóság nincs Magyarország kritikusa és Benito Mussolini, vagy Adolf Hitler között. A centrizmusnak nincsenek meghatározott elvei, vagy dogmái, véleményét általában az általános vélekedés határozza meg. A centristák kiakarják venni az ideológiát a politikából, azt mondják, hogy a 21. században ne az ideológiák határozzák meg az emberek gondolkodásmódját, hiszen ez csak megosztottságot, és törzsi gondolkodást szül. Nem hisznek a nagy idealista elvekben, hétköznapi ügyeket akarnak csak megoldani. Egy céljuk van: lerombolni a bal-jobb megosztottságot. Ezzel a gondolkodással gyökeresen szemben állnak a fasiszták. Hát akkor hova kell a fasisztákat sorolni? Véleményem szerint ez az ideológiai család a harmadikutasságot képviseli. A 20. századi történelmet két nagy eszme határozta meg: a liberalizmus (kapitalista gazdaságpolitika) és a kommunizmus (tervgazdálkodás). A fasiszták szerint harmadik alternatívára van szükség. A centristákkal ellentétben nem akarják megtisztítani a politikát az ideológiától, éppen ellenkezőleg: számukra az ideológia a legfontosabb, és a mindennapok részévé akarják tenni azt. Társadalmi kérdésekben a kompromisszumok helyett a konfliktust pártolják. A harmadikutasság egyaránt képvisel jobb és baloldali elemeket is. Például a fasizmus nagy szerepet szán a nemzeti érzéseknek, de elveti a kapitalizmust, és támogatja a szociális intézkedéseket is. Tehát felejtsük el azt, hogy a fasizmus szélsőjobboldali, azt a helyet hagyjuk meg a tradicionalistáknak, ultrakonzervatívoknak.

Az első részbe ennyi fért bele. A következő részben kitérek bizonyos kérdésekre, például, hogy a fasizmus fajgyűlölő-e, esetleg vallásellenes-e, vagy hogy forradalom vagy ellenforradalom párti-e? Köszönöm, hogy végig olvastad, és ha van lehetőséged oszd meg minél több emberrel ezt a bejegyzést. 

Források:

Umberto Eco: Ur-Fascism

Póczik Szilveszter: Fasizmus-értelmezések

Bencsik Péter: Politikai eszmék és ideológiák a 20. században

Ideológiák tárháza