1923. november 8-án Adolf Hitler és pártja az NSDAP Münchenben próbálta megdönteni a weimari köztársaság kormányának hatalmát, és egy új nemzetiszocialista politikai rendszert kívánt létrehozni az erőszakos hatalomátvétel után. A Horthy-korszak egy elfeledett, ám a korban nagy vihart kavart ügyének járok most utána, nevezetesen a furcsa nevű magyar sörpuccsnak, ami a német társához képest egy komédiának beillő politikai szervezkedés volt a Bethlen-kormány megdöntésére. Tartsatok velem!

A történet egyik főszereplője: dr. Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő (a kép közepén)

Az előzmények
A német nemzetiszocialisták nem véletlenül szerezték meg kis híján a politikai hatalmat 1923-ban. A versailles-i békeszerződés után az I. világháborúban vesztes európai nagyhatalmat megalázták, jelentős területeket csatoltak el tőle, és erre rátett még a rossz gazdasági helyzet is. A szélsőséges helyzetek kedveznek a szélsőséges mozgalmaknak, ezért tudott Adolf Hitler pártja gyorsan nagy népszerűségre szert tenni.

Adolf Hitler és pártja 1923-ban kísérelte meg átvenni a hatalmat Németországban

A helyzet Magyarországon hasonló volt. Az országot a Trianoni-békében megcsonkították, átesett eközben két forradalmon és egy ellenforradalmon, egy vörös és egy fehér terroron is. A helyzet tehát szélsőséges volt, az 1921-ben kinevezett Bethlen-kormány viszont a konszolidációra törekedett. A helyzet ugyanakkor kedvezett az irredentista fasiszta, szélsőséges politikai mozgalmaknak is. A legjelentősebb ilyen csoport az Ébredő Magyarok Egyesülete volt, amely első világháború és a forradalmak utáni Magyarország legbefolyásosabb nacionalista társadalmi egyesülete volt, az 1920-as évek elején saját segédrendőri milíciákat, karhatalmi alakulatokat tartott fenn, és határozottan befolyásolta a pártpolitikát is. Vezetői közé tartozott a Rongyos Gárda egykori vezetője Prónay Pál, a későbbi Független Kisgazdapárt képviselője Eckhardt Tibor, Héjjas István, és a későbbi miniszterelnök Gömbös Gyula is. Az ÉME igyekezett kapcsolatot keresni a hasonló ideológia mentén szervezkedő német és osztrák politikai mozgalmakkal. Az ÉME-hoz hasonló mozgalom volt a Kettőskereszt Vérszövetség is, akik szintén kapcsolatot ápoltak a külföldi fasiszta, nemzetiszocialista szervezetekkel. 1923-ra a német és magyar jobboldali körök kapcsolatai megélénkülni látszottak, ennek eredménye pedig egy igen különös, szürreálisnak, képtelennek, komikusnak mondható, a bajor és a magyar fél komoly katonai együttműködésén alapuló államcsínykísérlet terve lett.

Az Ébredő Magyarok Egyesületének jelképe

A puccsterv
1923 augusztusában Budapesten megjelent egy Fritz Döhmel nevezetű lipcsei fiatalember aki magát a Hitler-Ludendorff-féle bajor nemzetiszocialista mozgalom megbízottjának mondta, és különböző hitelesnek tűnő ajánlatokkal próbálta ostromolni a Bethlen-kormány munkájával elégedetlen politikusokat. Felkereste többek között Prónay Pált is, akinél nem járt sikerrel az „ajánlatával”. Később eljutott a történet főszereplőihez, Bobula Titusz építészmérnökhöz és barátjához dr. Szemere Béla főorvoshoz, aki korábban az Állambiztonsági Megbízottak Országos Szervezete (ÁBM) parancsnoka volt. Az ÁBM a Tanácsköztársaság leverése után a kormány jóváhagyásával szerveződött segédrendőri milícia volt, amit később Nemzeti Munkavédelmi Hivatal kötelékébe vontak. Szemere tehát jobboldali, antikommunista, szélsőséges nézeteket vallott, akárcsak barátja Bobula Titusz, akik ellenezték a Bethlen-kormány tevékenységét, és készek voltak arra, hogy azt akár fegyveres erővel is megdöntsék.

Bobula Titusz és felesége

Fritz Dömel 1923 októberében kereste fel Bobulát és Szemerét, és azt állította, hogy ő a bajor nemzetiszocialisták teljhatalmú megbízottja, és arról érdeklődött, hogy Szemere, mint az ÁBM volt parancsnoka, hány embert tudna fegyverbe szólítani egy hatalomátvételi kísérlet esetén. Nos ez körülbelül 0 fő volt, de Döhmelt ez nem tántorította el, és komolynak tűntek a szándékai. Itt jött képbe a Fajvédő Párt egyik alapítója, a nemzetgyűlési képviselő, az ÉME egyik vezetőségi tagja, dr. Ulain Ferenc, aki személyesen is ismerte Adolf Hitlert. Bobula november elején felhívta a lakására őt, és bemutatta neki Döhmelt. Ulain dolga az volt, hogy kiderítse, hogy ez az ajánlat mennyire lehet hiteles, hiszen eléggé hihetetlennek tűnt a résztvevők számára. Ulain elbeszélgetett Döhmellel, és megállapította, hogy őt valóban Hitlerék küldhették, hogy a német és magyar nemzetiszocialista csoportok megállapodásáról tárgyaljon, hiszen olyan dolgokat tudott az NSDAP-ről, amit nem tudhatna, ha nem a párt megbízottja lenne. Ezek után az összeesküvők elkezdtek tárgyalni arról, hogy hogyan is lehetne megdönteni a Bethlen-kormányt. A német férfi ígéretet tett 14 ezer bajor önkéntesre, akik segíteni fogják majd a hatalomátvételt, majd arról egyeztettek, hogy a Bethlen-kormány tagjai közül kiket kellene internálni a hatalomátvétel után, és a zsidókérdés is előkerült eléggé antiszemita megközelítésben.

Szemere Béla

A felek írásbeli szerződést kötöttek, amely 11 cikkelyből állt és 3 mellékletet tartalmazott. Lényege az volt, hogy a sikeres bajor és magyarországi hatalomátvétel után az újonnan megalakuló bajor állam el fogja ismerni az újonnan megalakuló magyar államot, mégpedig annak 1914-es, az első világháború és a trianoni békeszerződés életbe lépése előtti államhatáraival. A szerződő államok pedig, miután sikerült „általuk célszerűnek ítélt rezsimeket” hatalomra juttatniuk saját országukban, katonailag is mindenben igyekeznek segíteni egymást – elsősorban a kisantant Csehszlovákia ellen fognak össze és nyújtanak egymásnak kölcsönös katonai segítséget, ha az akár Bajorországot, akár Magyarországot megtámadná. A szerződést a felek november 5-én írták alá, viszont Ulain Ferenc az egészet komolytalannak tartotta, és kételkedésének adott hangot, ezért pedig személyesen Adolf Hitlernél akart rákérdezni, hogy komoly-e a dolog. Végül egy állítólagos futár egy állítólagos üzenetet hozott, mely szerint Hitler és Ludendorff személyesen akarják őt fogadni, és várnak rá Münchenben november 7-én este nyolc órakor. Ulain elrakta a szerződést, és 1923. november 6-én vonatra is szállt, hogy egyenesen Adolf Hitlerhez menjen Münchenbe. A történet innen kezd érdekessé válni, hiszen a nemzetgyűlési képviselőt már detektívek várták a határon, és közölték vele, hogy mindenről tudnak, és megkérték, hogy másnap fáradjon be a budapesti főkapitányságra tisztázni a helyzetet, ahol már várt rá Szemere és Bobula is őrizetbe véve.

dr. Ulain Ferenc

A puccskísérlet végkimenetele
Fritz Döhmel 1923. augusztusában bukkant fel Budapesten, önmagát Hitler megbízottjának kiadva, aki viszont kettős, sőt többes játszmát folytatott, ugyanis nem csak jobboldali csoportoknál, hanem kormánytagoknál, liberális és szociáldemokrata lapoknál is házalt. És hogy mivel? Azzal, hogy lerántsa a leplet arról az összeesküvésről, amelyet ő maga szervezett. Hetényi Imre, budapesti főkapitányhelyettes, komolyan vette a német fiatalembert,és megegyeztek, hogy az egy detektívet küld beépített emberként a Szemere-Bobula-Ulain csoport megbeszéléseire, akit ő majd hitlerista bajor katonaként mutat be, ez viszont már késve, nem sokkal azelőtt, hogy Ulain elcsípték Hegyeshalomnál történt meg. Az összeesküvők arról nem tudtak, hogy Döhmel lényegében eladta a puccstervet a kormánynak, viszont arról már tudtak, hogy a rendőrség figyeli őket, hiszen Prónay Pál figyelmeztette erre őket, azonban ez a figyelmeztetés sem használt túl sokat, és az összeesküvők tovább szövögették a Bethlen-kormány megdöntésére vonatkozó elképzeléseiket. A kihallgatás során mindhárom férfi arra hivatkozott, hogy ők ugyan nem akarták erőszakkal megdönteni az államhatalmat, de azt elismerték, hogy keresték a kapcsolatot az NSDAP-vel, de ezt csak a magyar állam javára tették, utólag pedig jelentést kívántak volna tenni a kormánynak és személyesen Horthy Miklós kormányzónak, így legfeljebb afféle önjelölt diplomatákként jártak el, de semmiképpen sem szőttek államellenes összeesküvést vagy készültek erőszakos hatalomátvételre. Bobula nem volt hajlandó vallomást tenni, Szemere Béla arra hivatkozott, mint Kósa Lajos napjainkban, hogy a tárgyalások németül folytak, ő vele pedig csak annyit osztottak meg a társai amennyit szükségesnek véltek. Ulain elismerte, hogy valóban kapcsolatban állt Hitlerrel és körével, de ezt csak a magyar állam javára kívánta felhasználni, és igyekezett kihangsúlyozni, hogy Döhmel terveit gyerekesnek tartotta, ezért tartotta fontosnak a Hitlerrel és a Lundendorff-fal folytatandó személyes tárgyalást. Szemerét, Bobulát és Ulaint végül lázadás előidézésére létrejött szövetség bűntettével gyanúsították és vádolták meg. Az ügyet a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék dr. Langer Jenő elnökletével 1923 decemberében és januárjában tárgyalta. Az Ébredő Magyarok Egyesületének lapja, a Szózat igyekezett megvédeni a vádlottakat, és az akkor már a müncheni sörpuccs bukása miatt szintén eljárás alatt álló Adolf Hitler is kiadott egy nyilatkozatot a lapba, ahol leszögezte, hogy Fritz Döhmel sosem volt az ő vagy politikai pártja megbízottja, és a bajor nemzetiszocialistáknak sosem állt szándékában a magyar állam belügyeibe beavatkozni, katonákat pedig maximum csak léghajón tudna küldeni.

Adolf Hitler nyilatkozata a Szózatban

A büntetőtörvényszék 1924. január 24-én hirdette ki az ügyben az elsőfokú ítéletet, melyben mindhárom vádlottat, Ulain Ferencet, Szemere Bélát és Bobula Tituszt is mindössze egy hónap és tizennégy napi államfogházra, mint főbüntetésre, illetve a bűnügyi költségek és a fogvatartás költségeinek megtérítésére, mint mellékbüntetésre ítélte. A vádlottak az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel éltek, és 1924. április 7-én Budapesti Királyi Ítélőtábla a másodfokú ítéletében felmentette mindhárom vádlottat a lázadásra irányuló szövetség létesítése alól, és még a bűnügyi költségeket is a magyar államra hárította, végül ezt az ítéletet harmadfokon is helybenhagyták 1924. november 18-án.

Mit akart Fritz Döhmel?
Nem tudjuk, és ez valószínűleg örökre rejtély fog maradni. Vallomása után kitoloncolták Magyarország területéről a hatóságok.  Van olyan elmélet, hogy őt a Bethlen-kormány bérelte fel, hogy a Gömbös Gyula vezette szélsőjobboldali fajvédő képviselőcsoportot kompromittálja és elszigetelje, hiszen a konszolidációra törekvő Bethlen-kormánynak számos nehézséget okozott a Fajvédő Párt, köztük Ulain Ferenc is, aki számos korrupciós ügyről igyekezett lerántani a leplet, ám ez az elmélet több helyütt is sántít, és valószínűbb az, hogy Döhmelt csak az anyagi haszonszerzés hajtotta, és ezért próbálta eladni a puccstervet a hatóságoknak.

Korabeli újságcikk az esetről

Az is kizárható, hogy a hatóságok direkt szerveztek be egy embert a Szemere-Bobula-Ulain csoport lebuktatására, hiszen Ulaint mint politikai befolyással rendelkező képviselőt és a bajor nacionalistákkal valóban kapcsolatot tartó személyt csak valamivel később vonták be. Tehát amikor Döhmel felvette a kapcsolatot Szemerével és Bobulával, még nem tudhatta, hogy nemsokára Ulain válik az összeesküvés kulcsfigurájává. Mindent egybevetve úgy tűnik, Döhmel eredetileg nem volt a magyar kormány embere, hanem teljesen önállóan, nem tudni, kinek a megbízásából tevékenykedett, a rendőrségnek pedig csak később kezdett jelentést tenni. Az is kizárható, hogy Döhmel valóban az NSDAP embere volt, azonban később önállósította magát-mint ahogy ezt a vallomásában próbálta beállítani- hiszen a vallomás több egymásnak ellentmondó elemet is tartalmazott. Az viszont elképzelhető, hogy a német fiatalember valamilyen külföldi államnak volt a titkosügynöke, és az volt a feladata, hogy lehetőleg igyekezzen szabotálni a német és a magyar szélsőjobboldali szervezetek közötti együttműködési kísérleteket. Ez érdekében álhatott Franciaországnak, a kisantant államainak, Ausztriának, és természetesen a Weimari Köztársaságnak is. Noha elképzelhető, hogy Döhmel egyszerű szélhámos volt, akit pusztán az anyagi haszonszerzés motivált, az általa végzett igen magas szintű, magukat az összeesküvőket, valamint a politikusokat és rendőröket is megtévesztő dezinformációs tevékenység engedhet következtetni akár egy, a háttérben meghúzódó, nemzetközi titkosszolgálati játszmára is, de természetesen e rejtélyre már soha nem fogunk választ kapni. Ez volt tehát a magyar sörpuccs története, ami korántsem volt olyan izgalmas, mint müncheni társa, de ironikus módon előrevetítette Magyarország jövőjét: a Harmadik Birodalomnak szövetségesévé, majd utolsó csatlósává váltunk a II. világháború alatt. Talán erre voltunk predesztinálva 1923 után…

Források: 
Kantás Balázs: A magyar sörpuccs?